Több oka is van ünnepelni a csólyospálosi focitársadalomnak 2014-ben, hiszen három kerek évforduló is erre az esztendőre esik. 65 évvel ezelőtt alapították elődeink a sportegyesületet, kereken 30 éve folyamatosan, megszakítás nélkül működik a labdarúgó szakosztály, valamint pontosan 10 esztendeje arattak történelmi kupasikert labdarúgóink azzal, hogy a Magyar Kupában az országos táblára jutottak.
Ezúton értesítjük, hogy a fenti okok miatt egyesületünk „FOCIÜNNEP” címmel rendezvényt szervez, amelyre ezúton tisztelettel és szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt.
Időpont: 2014. október 19. (vasárnap), Helyszín: sportpálya
Program:
11.30 órától gyülekező
12.30 Csólyospálos – Forráskút öregfiúk labdarúgó-mérkőzés
14.30 Csólyospálos – Jászszentlászló bajnoki labdarúgó-mérkőzés 1. félideje
15.15 Csólyospálos – Forráskút öregfiúk 11-es párbaja
15.30 Csólyospálos – Jászszentlászló bajnoki labdarúgó-mérkőzés 2. félideje
Reméljük, hogy a lelátón köszönthetjük majd október 19-én!
Sporttársi üdvözlettel: Kiss Zoltán, Szögi István, Á. Fúrús János
(A témával kapcsolatos írásunkat az alábbiakban olvashatja.)
Fociünnep A csólyospálosi focicsapat jelenleg a megyei III. osztály keleti csoportjában szerepel. Aki lapzártánk idején rápillant a tabellára, elégedettséggel nyugtázhatja, hogy fiataljaink négy forduló után az első helyen tanyáznak. Ez azért is örömteli hír, mert rég volt már arra példa, hogy ilyen remek rajtot produkáljon a gárda.
Ezen kívül több oka is van ünnepelni a helyi focitársadalomnak 2014-ben, hiszen több kerek évforduló is erre az esztendőre esik. Az alábbi írásban ezek kerülnek megemlítésre, felidézésre. (szerkesztőség)
65 éves a sportegyesület
A község sportegyesülete 1949-ben alakult Egységes Falusi Sportkör néven. A szerveződés székhelyének természetesen Csólyospálost, színének és zászlójának pedig a kék-fehéret jelölték meg az alapítók. Az alapítás körülményeit sűrű homály fedi. Csikós József visszaemlékezése szerint a sportkört Pallos Károly jegyző hívta életre és a vezetését is ő vállalta magára. Negyedszázadon keresztül működött ezen a néven a helyi sportolók közössége. A Kiskunhalasi Járási Hivatal Testnevelési és Sportfelügyelőségének – a sportkörnek címzett – 1974. január 23-án kelt levelében azonban ez állt: „Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az átszervezések következtében a sportköri megnevezések megszűntek. Az új szabályok értelmében a jövőben csak sportegyesületek működnek. Az új alapszabálynál, fegyelmi szabályzatnál már így kérjük a megnevezést.” Négy évtizeddel ezelőtt tehát ezért kellett elődeinknek a szervezet nevét „Falusi Sportegyesület”-re módosítani.
A sportkör illetve egyesület több mint félévszázados története során négy sportág művelése vált olyan szintűvé, hogy szakosztály alakítását tette indokolttá (labdarúgás, asztalitenisz, röplabda, sakk). A foci bizonyult a legnépszerűbb sportnak településünkön, hiszen a kezdetektől fogva működött, működik a szakosztály.
Közvetlenül a II. világháború befejeződése után, a 40-es évek derekán kezdtek kialakulni településünkön a későbbi labdarúgó-csapat csírái. Molnár Zoltán, aki 1923. november 27-én született és az együttes alapító tagja volt, így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Amikor a község megalakult, akkor kezdtünk egyre többen focizgatni. Előbb egy kapura, később – amikor két csapatra való focista összejött – két kapura játszottunk. Pallos Károly jegyzőként dolgozott a községházán. Nagyon szerette a focit, és ő szervezte meg a futball-csapatot, amely megyei III. osztályú volt. Játszottunk többek között Kiskunmajsával, Kiskunhalassal, Szankkal, Kömpöccel. A főszervező és irányító tehát Pallos Károly volt. Nagyon tudott lelkesedni, jólelkű, aranyos ember volt.” Az első pálya a Sutka-féle vendéglő mellett épült, de csak rövid ideig működött, mert hivatalos mérkőzések rendezésére – méretei miatt – alkalmatlannak bizonyult. A község elöljárói úgy döntöttek, hogy az új pályát Patyi István és Szalai Ferenc földjén alakítják ki. Ezen a területen körülbelül négy éven keresztül rendeztek rendszeresen mérkőzéseket. A játékosok – szerelés hiányában – mezítláb kergették a labdát. Miután az együttes bekapcsolódott a bajnoki küzdelmekbe, minden focista „csukát” és trikót kapott. Sem szertár, sem pedig szertáros nem volt, ezért saját felszerelését mindenki önállóan tartotta karban.
A csapatot helyi és vidékről (Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Szeged) igazolt játékosok alkották. Pallos Károly tudta a módját, hogyan kell idecsábítani a jó focistákat. A jegyző úr állást biztosított a tanácsházán azok számára, akik jól bántak a labdával és hajlandók voltak aláírni az átigazolási lapot. A községházán dolgozott például Bárkányi László, Fazekas István, Szelei István, Vasas János. Pallos szervező munkáját többen segítették. Elsősorban Molnár Sándor, Bárkányi Illés, Csikós József nevét említhetjük. Hamarosan megjelentek a mecénások is, akik a játékosok teljesítményét igyekeztek valamilyen formában honorálni. Bárszky Péter és Sántha Lukács például focit ajándékoztak a gárdának, de a csapat támogatóinak minősültek még Sutka Sándor és Klivinyi József kereskedők is.
A vidéki mérkőzésekre lovaskocsival utaztak. Patyi István volt általában a fuvaros, aki a jegyző úrtól tiszteletdíjat kapott. A távoli meccsek színhelyére ponyva nélküli teherautón illetve traktor által vontatott pótkocsin zötyögött a legénység.
Molnár Zoltán, aki a kezdetektől fogva a csapat erőssége volt, így emlékezik játékostársaira: „Rajczi István és sógora Ocskó József is játszott. Drága barátom, Veszelka Mihály (Mityu) a gerince, Szelei István pedig a gárda motorja volt. Voltak még kitűnő játékosok: Bárkányi László, Vasas János, Hunyadi János, Szabó Károly. Fazekas István volt a kapus. Jatának becéztük, az egyik lábát kicsit csoszán vitte.” Idézet Pallos Károly 1984-ben (nem sokkal halála előtt) papírra vetett visszaemlékezéséből: „Voltak nagyon szép sikerek, de természetesen csúnya vereségek is. Talán a legnagyobb fegyverténynek Üllés község – sok szegedi focistával megerősített – csapatának 5 : 0 arányú legyőzését tartom. A meccs ideje alatt Üllésről a fél falu Csólyospáloson volt. Nagyon szép emlék még a mai Kecskeméti SC elődjének (Kecskeméti Rendőrségi Sportegyesület), a járási párttitkár kedvenc csapatának megverése. Úgy megkapták a magukét, hogy a párttitkár már az első félidőben eltűnt. Szegedtől Kiskunhalasig mindenfelé jártunk. Egy-egy sikeres mérkőzés után nem maradt el a dínomdánom. Szép idők voltak azok.” (Forrás: Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről)
30 éve folyamatosan működik a labdarúgó szakosztály
Akik alaposabban vizsgálják a sportegyesületünk történelmét, azok tapasztalhatják, hogy működésének első három és fél évtizedes szakaszában (1949-1984) a focistákat tömörítő szakosztály időnként rendszertelenül, akadozva működött. Ez azt jelenti, hogy néhány évig volt csapata (csapatai) a településnek, aztán évekig szünetelt a tevékenység, a játékosok szét széledtek, majd rövidebb, hosszabb kihagyás, vegetálás után újjászerveződtek és ismét bekapcsolódtak a bajnoki küzdelmekbe. 1978-ban végre játékra alkalmassá vált a Kunsági Mg. Szakszövetkezet által készített új pálya, és befejeződött a minden igényt kielégítő sportöltöző építése is. A labdarúgók azonnal birtokba vették a létesítményt. A pályaavatóra ősszel, az első hazai bajnoki mérkőzésen került sor. Az ellenfél a Soltvadkert II. csapata volt. Együttesünk a következő összeállításban játszott: Sólya Sándor, Fodor István, Tálas Sándor, Király József, Sólya János, Patyi István, Baranyi József, Tóth József, Fodor Ferenc, Seres Ferenc, Tari János, Farkas Ferenc, Holcrekt Bálint, Kiss Ferenc. A meccs 2 : 2-es döntetlennel ért véget. Településünk új csapata az első szezonban az ötödik helyet szerezte meg. Az elfogadható eredmények ellenére a játékosok egyre fegyelmezetlenebbekké váltak, az együttest a széthúzás jellemezte. Gyakran nehézségbe ütközött a mérkőzések megtartása is, mert nem jelent meg megfelelő létszámú játékos. Dobos László az egyesület 1981. évi munkájáról készített beszámolójában erről így írt: „Újra jelentkeztek gondjaink a kiállás terén. Igazoltunk vidékről játékost, de akkor meg olyan vád érte az intézőket, hogy a helyiekre nem tartanak igényt. Egy mérkőzésen nem is tudtunk megjelenni. A fentiek miatt az elnökség nem vállalta az új idényben a csapat bajnokságba történő benevezését.” Érdekesség, hogy 30 évvel ezelőtt, 1984-ben alapjaiban változott meg a helyzet ezen a területen, hiszen azóta folyamatosan jelen vagyunk a megye labdarúgásában. A falu lakossága nem nyugodott bele, hogy az újonnan épített öltöző és pálya kihasználatlan. Az egyesület 1984. március 9-én megtartott közgyűlésén Balogh Károly és Tóth Mihály sporttársak is a csapat újbóli megalakítását szorgalmazták, Siska János vb-titkár pedig bejelentette, hogy a községi tanács segíti a futballcsapat megszervezését, működését. Rákóczi Ferenc a játékosok nevében nyilatkozik: „A szándék megvan a focihoz.” Dobos László egyesületi elnök és Kiss Zoltán tanácselnök – kihasználva a kedvező közhangulatot – azonnal megkezdték a játékosok verbuválását. Erőfeszítéseiket siker koronázta, mert ősszel már bajnoki mérkőzéseket láthatott a közönség. A csapat gerincét az idáig Forráskúton játszó és most hazaigazolt csólyosi focisták alkották. A kaput Harkai Zoltán védte, előtte a Katona Sándor, Á. Fúrús János, Rákóczi Ferenc, Repkó Zoltán összeállítású védelem játszott. Az együttes tagja volt még többek között: Máté Sándor, Máté Tibor, Hegedűs Csaba, Sólya János, P. Szabó Sándor, Baranyi József, Varga Róbert, Volford László, Túri Antal, Király József. Az edzéseket Bárkányi Illés irányította. A csapat a megalakulást követő első szezonban a negyedik helyen végzett. Az utolsó fordulóban – hazai pályán – Kunfehértó ellen 1 pontot kellett volna szerezni a bronzéremhez. Sajnos azonban a meccs végén döntetlen állásnál Rákóczi Ferenc hatalmas gólt „ragasztott” a Gyuris István által védett csólyosi kapuba. Ezzel az öngóllal a vendégek nyertek, így csapatunknak meg kellett elégednie a 4. hellyel. A 80-as évek második felében ez a csapat nagyon eredményesen szerepelt a bajnokságokban, hiszen általában dobogón végzett. Közben Bárkányi Illést a kispadon Kiss Zoltán váltotta. Az igazi sikerre, az igazi áttörésre azonban 1991-ig várni kellett. A megyei III. osztályban szereplő csapat 14 mérkőzésen szerzett 13 győzelmének köszönhetően megnyerte a bajnokságot. A Csólyospálos tehát az egész szezonban nem talált legyőzőre, s döntetlenre is csak egyszer játszott.
Ezzel a ragyogó sikerrel új fejezet kezdődött a település labdarúgásának történetében. Az együttes 1958 óta – 33 év szünet után – másodízben szerzett jogot a megyei II. osztályban való szereplésre. (Forrás: Tanulmányok Csólyospálos történetéről és népéletéről)
10 éve arattak történelmi kupasikert labdarúgóink
2004. június 9-én került megrendezésre a Csólyospálos – Tabdi Magyar Kupa mérkőzés, amelynek tétje már az országos táblára jutás volt. Az előzőleg Kunfehértót, Harkakötönyt, Soltvadkertet és Kecelt is elbúcsúztató hazai csapat játékosai nagy elánnal vetették magukat a küzdelembe. A találkozó a rendes játékidőben döntetlennel zárult (2 – 2) úgy, hogy a vendégek kétszer is vezettek. Ezek után a szabályoknak megfelelően 2 x 15 perces hosszabbítás következett. Répás Norbertnek azonban 90 másodperc is elég volt ahhoz, hogy 4 védőt kicselezve a kifutó kapus mellett a hálóba gurítson. Az összecsapást így a több majsai „idegenlégióst” is a soraiban tudó Csólyospálos nyerte aranygóllal, ezzel az egyesület 55 éve íródó történelme során első alkalommal az országos táblára jutott. Folytatás augusztusban, az ellenfél a Dabas csapata lesz.
A mérkőzés jegyzőkönyve:
Csólyospálos – Tabdi 3 : 2 (0 : 1) (2 : 2) Csólyospálos, 150 néző. Vezette: Rácz Béla. (Allaga, Süveggyártó) Csólyospálos: Szekeres J. – Tóth P., Szilágyi I., Garas T. – Andricz J., Tálas R., Mózer Cs., Á. Fúrús J., Valkai Zs. – Répás N., Rákóczi F. (Kolompár I.). Edző: Kitl József. Tabdi: Kovács – Tóth Z. (Tamás), Petróczi, Diegner, Tóth I., Mezei, Kuti, Lukács, Pszota, Szikszai, Szabó. Edző: Bácsi László. Gólszerzők: Á. Fúrús J. (2, egyet 11-ből), Répás N. illetve Mezei, Diegner.
(Forrás: Új Kun-Majsa)