Lakosság száma: ~1800 fő Belterület: 90 ha Külterület: 6420 ha
A település Bács-Kiskun megye délkeleti csücskében, a Kiskunság keleti peremén, Kiskunmajsától 12 km-re, a Szegedre vezető műút mentén fekszik.
A terület az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt, bronzkori és népvándorlás kori jelentőségét régészeti források igazolják. A falu határából került elő a híres csólyosi kun sírlelet. A XV. századi írott forrásokból már ismert a Halas központú kun szállások területén fekvő Csólyosszállása és Pálos helységek neve is. A XVIII. századi jászkun redemptió következtében a kiskunmajsa-szegedi műút nyugati oldalán fekvő Pálospuszta.
Kiskunmajsához, az út keleti oldalán levő Csólyospuszta Kiskunfélegyházához tartozott. A két puszta egyesítésére, önálló községgé válására már a századfordulót követően helyi kezdeményezések indultak. Csólyospálos falu azonban csak 1945-ben kezdhette meg önálló életét. A név azonban a két puszta tanyavilágára vonatkozott, hiszen ekkor a faluközpont még nem alakult ki. A község belterületét 1948-ban jelölték ki. A következő évek során épült fel a majsai út mentén a községháza és az orvosi rendelő, megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1962-re alakultak ki az utcák. Ebben az időben adták át az új postahivatalt, majd a tűzoltó szertárat és a könyvtárat, felállították a hidroglóbuszt. A 70-es évek elején került sor a tanyai iskolák villamosítására és megkezdődött a tanyák villamosítása is. Az akkor nagy erőkkel induló lakóház-építkezések eredményeképp kialakult a falu belterületének mai szerkezete. Bár a falu határában egyre több az elhagyott, romos tanya, a külterületeken élők száma is jelentős.
A Kiskunság keleti peremén fekvő település talaja futóhomok, foltokba jobb minőségű földdel. Határában homokpuszták, szikesek, erdők zsombékos laposok váltják fel egymást. Környékén édesvízi mészkő felszíni előfordulása miatt tájvédelmi terület van. Éghajlatának jellegzetessége az országosan is kiemelkedően nagy hőingadozás.
A lakosság több mint a fele mezőgazdaságból él. Jelentős a kukorica-, gabona- és zöldségtermesztés, a szarvasmarha- és sertéstenyésztés. 2001-től korszerű állatfelvásárló telep segíti a gazdákat. Csólyospáloson 63 egyéni vállalkozót tartanak nyilván.
A településen a 70-es évektől elkezdődő nagyobb arányú építkezéseknek köszönhetően jelenleg 1005 lakóház van, melynek fele vezetékese ivóvízzel ellátott. A villanyhálózat kiépítését 1958-ban kezdték meg. A külterület villamosítása 1972-ben indult meg, 1980-ra közel félezer tanyában égett a villany. Az 1984-ben üzembe helyezett gázhálózatba már a lakások 39 %-a kapcsolódott be. A község minden utcája szilárd útburkolattal ellátott. A lakások 30 %-ában működik vezetékes telefon.
2001-ben saját erőből, területfejlesztési támogatásból és a lakossági összefogásból 50 milliós költségen megépült a Közösségi Ház. A 70-es évek közepéig négy külterületi iskola működött a település tanyavilágában lakó diákok oktatásának biztosítására. Ma a központban levő iskola a település egyetlen oktatási intézménye, melyet 2002-ben 160 tanuló látogat. A napközi otthonos óvoda 50 kisgyereket lát el.