Év végén a pedagógus is visszatekint egy kicsit, számvetést készít a mögötte maradó évről: mi az, ami sikeres volt, érdemes folytatni a következő évben is, mi az, amiért hálával tartozik, mi az, amire büszke lehet, és mi az, amin esetleg változtatna, javítana.
Elfogadjuk a segítő szándékú, épülésünket, fejlődésünket szolgáló kritikát hozzá értő, tapasztalt szakemberektől, kollégáktól, mert tudjuk, mindannyiunk közös célja, hogy hivatásunkat még jobban, mindig a gyerekek érdekét szem előtt tartva végezzük. Köszönettel fogadjuk a szülők segítségét és támogatását, mert tudjuk, hogy a mi munkánk csakis akkor lehet sikeres, ha mi hárman: szülő, gyermek és pedagógus egymással együttműködve, a problémák megoldására törekedve, őszintén és bizalommal fordulunk egymáshoz, szem előtt tartva a közösség érdekeit, ahol az „én” az egy sokkal nagyobb egység, a „mi” alkotóeleme.
Hálával tartozunk azért, hogy egy igazi közösség részeként, nem csupán együtt dolgozó emberek csoportjaként végezhetjük munkánkat. Egy olyan közösség részeként, ahol tudunk örülni egymás sikerének, ahol az egyén problémáját közös problémának tekintjük, és ahol feltételek és érdekek nélkül megbízhatunk egymásban.
Hálával tartozunk azért, hogy amikor a gyerekekről, az iskoláról van szó, az egész falu megmozdul, és próbál segíteni a maga módján terveink megvalósításában. Hálával tartozunk az önkormányzatnak, hogy továbbra is magáénak tekinti és minden lehetséges eszközzel segíti iskolánk fennmaradását, hiszen mindannyian tudjuk, hogy jövőnket a gyerekek jelentik. Fontos tehát, milyen úton és hogyan indítjuk el őket. Milyen példát mutatunk nekik emberségből, őszinteségből, együttműködésből, elfogadásból, odafigyelésből és a közösségben való létezésről.
Büszkék lehetünk arra, hogy az iskola számtalan szálon kötődik a település életéhez. Az iskola egy kapocs, amely összekovácsolja a falu lakosságát, életet visz a település hétköznapjaiba. Büszkék lehetünk rá, hogy a falu közösségi és kulturális életéből is rendszeresen és nagy sikerrel vesszük ki részünket.
Büszkék lehetünk arra, hogy az iskolánkban folyó oktató, nevelő munka színvonalának híre más településekre is eljutott, így egyre többen választanak bennünket beiskolázási körzetünkön kívülről is. Büszkeséggel és reménnyel tölt el bennünket, amikor minket választanak. Mi pedagógusok, s reméljük, a szülők többsége is tudja azt, hogy az iskola jövője szempontjából mekkora jelentőséggel bír ez a folyamat. Éppen ezért továbbra is célunk a növekedés, hiszen annál nagyobb biztonságban tudhatjuk iskolánkat, falunkat, minél magasabb tanulólétszámot tudunk produkálni. Az iskola a falu életfája. Iskola nélkül, gyerekzsivaj nélkül előbb-utóbb egy település elsorvad, elcsendesedik. Lehetnek gyönyörű parkjai, szép épületei, zsibongó gyerekhad nélkül a település léte kerül veszélybe. A mi kis iskolánk él és élni akar!
Büszkék lehetünk rá, hogy tanulóink érzékenyek náluk szerényebb, esetenként szociális vagy anyagi nehézségekkel küzdő társaik problémáival szemben, az újonnan érkezőket befogadják. Az eltérő szociális-, esetleg más családi háttérrel rendelkező diákok sokszor olyan pozitív változást idéznek elő egyes diákoknál, amely más esetben nem történne meg (pl.: Egy diáknak nem tudott az édesanyja új íróeszközt vásárolni, mert sajnos nincs rá pénze. Az egyik osztálytárs, egy olyan diák, aki soha nem osztozkodott senkivel, önmagától adott íróeszközt társának.) Csodálatos érzés az ilyen történéseket, cselekedeteket látni és megélni!
Végül az óévet magunk mögött hagyva, a lelki leltárunk elkészítése után a következő év felé fordulunk. Tervekkel, vágyakkal, megvalósítandó célokkal, feladatokkal.
Legyen ez az új év legalább olyan sikeres, eredményes és annyi élménnyel, tapasztalattal teli, mint a tavalyi volt! Sikerünk záloga pedig maradjon továbbra is a nyitottság, a befogadás és a mindig jobbra törekvés együtt ebben a hármas egységben: szülő- gyermek-pedagógus.
Nevelőtestület tagjai: