Mára hagyománnyá vált iskolánkban, hogy a mindenkori nyolcadik osztályosok egy fát ültetnek közösen az iskola udvarán. Ezzel a gesztussal hagynak maguk után maradandó emléket, amire ha rátekintünk, mindig ők jutnak majd eszünkbe. Így történt ez idén ősszel is.
Kihasználva a csodaszép napsütéses időt, az osztály lelkesen tett eleget a feladatnak. Az új fa – ami egy magnólia- iskolánk végzős tanulóit szimbolizálja. Ma még csak gyenge, törékeny hajtás, akár csak ők. Ez a sérülékeny kis fa sok törődést, szeretetet igényel, míg megnő, akár csak ők. Ki kell állnia a tűző napot, szárazságot, erős szelet, fagyot, ahogyan tanulóinknak is meg kell küzdeniük a rájuk váró nehézségekkel további életük során. Évek hosszú sora szükséges ahhoz, hogy megerősödjön, s megmutassa igazi szépségét, ugyanúgy, ahogyan a nyolcadik osztály diákjainak is hosszú időre lesz szükségük, hogy megtalálják helyüket a világban, kibontakoztassák tehetségüket.
Reményeink szerint néhány év múlva ez a most még erőtlen kis fa virágba borulva díszíti majd intézményünk udvari környezetét, s utolsó éves tanulóinkkal együtt gyönyörködhetünk majd benne, amikor visszalátogatnak hozzánk.
Provicsné Fodor Nóra